Változások örökkön (18)

Két esetlen madár, botor távoli szárnyak  keresik útjait, 

lelkük egyre közelebb, míg a test a testtől távol.
Látni énem, távolodni épp, de egy kéz nyúl feléd;
Mi okok vesz ecsetvégre az élet vásznán, miért használja színeit,

mi számunkra egyszer taszító, másszor oly kedves.

Mi úton érez lelkem ily erős vonzást puszta érintésed alatt; mi úton halad;
Míg torzsalkodik a fej, a szív húzza irányát, s tudja: dolga nem szűnhet,

jövője van kettejüknek, egy lélek céljuk, testüket győzve.
Hisz nincs e világnak oly erőtere, mi egyszerre vonz és tol magától; hozzád;

e mágnes nem forog, de mozgatja folyton buta testem ellenedre,

lelkem igyekszik rendbeszedni, mit e rengés rombol.
Mi úton láthatom padlón sejtjeim, boldogságom ellenét, mi a módja;

hogy lelkem örökkön legyen a tiéd?

Érzem, lényem ellene kettőnk fényeinek, mit belsőm formálni akar;

kinyúl feléd karom, s mondja testem: akarom; de lelkem nem tűrheti szótlan;

féktelen akarat, mi ellene van;  folyton szól és szólítja belsőm;

de oktalan e test; tanítja elmém:
szeresd.... csak szeresd!

Szép legyen a napod, mit ily szavakkal kezdesz; járja át tested, lelked

 pillantás, min keresztül hatolnak szavaim; változom érted, édes; szeretlek.
[Érzéseim - 2013.04.25.]

A változás elkezdődött, önkéntelen és merev ragaszkodással soha ki nem mondott elvárásokhoz. A változás érezhető volt kettejük kapcsolatában, mindennapi életükben. "Érted változom." - a sokszor emlegetett gondolat minden nap feszítette a férfiben azt a vágyat, hogy visszajelzést kapjon kérdésére. 

Lassan maradtak csak el a reggeli pánikrohamok, inkább átalakultak. Sokszor vette elő a férfi a papírt, amire alakuló kapcsolatának előnyeit és feladott dolgait írta.

"Nekünk nincs múltunk, csak a szex."

[idézet]

A világ legfurcsább dolga ilyet tenni, de gyakran törtek rá előző életének hiányai. Úgy érezte, eltűntek eddigi értékei azzal, hogy háttérbe szorult minden. Nem tudott kikapcsolódva tanulni, valamiért nem ment abban a környezetben és a Nő is zokon vette, pedig többször fel lett ajánlva, hogy eljöhet vele. Nem tudott sportolni, elmaradoztak az edzések, kimaradtak a szombati angolórák, végleg elhagyta a magánórákat, a tanulásokat, melyekkel saját felkészültségét tartotta napi szinten.... elmaradozott minden és mindenki... majdnem mindenki.

Sokszor merült fel közöttük az ex-ek kérdése, amit nem lehetett okosan kezelni semelyikük részéről. A Nőnek azonnal elege lett, aminek a maga módján hangot is adott. A férfi megadta és megkövetelte az ex-ek tiszteletét. Sokszor viccelődött a "virsli-hámozós" baráton és "anyucizsíroshajúkisfia" ál-férfiken de tisztelte Őket. Valaha a Nőnek jelentették a boldogságot, bármilyenek is voltak, bármilyen módon is viselkedtek... jelentettek valamit. 

Sőt... egy alkalommal találkozott is az egyik sráccal elég kétes szituációban, törölközővel a derekán, épp fürdéshez készülve. Idegesnek kellett volna a férfinak lennie abban a pillanatban, de nem így történt. Emlékeiben ez egy felemelő pillanat volt, ilyen gyorsan még nem érzett érzelmi felszabadulást a nyomás alól, hogy ezzel a Nővel valaha közös életet kezdjen... és most tessék.

Közös életük értékein gondolkozik... nem korai ez még egy kicsit? Nem, ha komolyan gondolják... soha nem korai gondolkozni a jövőről.

"...a munkádban mindig légy profi, otthon,

velem, pedig az, aki lenni szeretnél."

[sms idézet]

Szavaiban hiába érződött  a valódi megalázottság, a tenni akarás puszta vágy maradt. Üres, céltalan vágyakozás a változásra, de a férfi továbbra is válaszok nélkül maradt. S ha már válaszra vár a férfi, akkor majd ő maga megfogalmazza a jövőt, teret és időt hagyva a Nőknek. [Nem... ez nem elírás]
A férfi elkezdett vágyakozni egy másik élet után; nyugodtságra, kulturált beszélgetésekre, tanulásra, zenékre, vágyott; az ölelésre, az egyszerű érintésre... legyen az akár egy simogatás az arcon, vagy egy érintés... hiányzott... egyre erősebben érezte azt, hogy ez az út nem kettejüké.

S, hogy ez mennyire bizonyosság, a férfi visszatér egy picit a jelen pillanatba. A soha meg nem élt szeretet napján ismét szomorú a weboldal képe. Habár a férfi sokszor megfogalmazta furcsa gondolatait a Karácsony intézményéről, mégis elszomorodott a képei láttán. Igen... a hiány szó a legjobb, amit a Nő érezhet. A szeretet és a szeretni tudás hiánya, hisz az oly sokszor emlegetett őszinte mosolyt ismét elnyomja a kényszerű, "megmagyarázható" túlélés. Azon a bizonyos napon... a szeretet napján... ahogyan a múltban, úgy a jelenben is.

"Ha  valóban szeretne, abbahagyná, de legalábbis levenné a képeket...

én levetettem volna vele... legalább erre a pár napra..."

"Mikor élsz végre a szavak szerint, amitől erős lettél?

Do not let rule your mind over your heart..."

Pour shame all over us
Harden into a crust
- - - cement - - -
Forget the glamour and
Mumble a jackhammer
- - - under your breath - - -
Hide your face in the curtains
Better unsaid, so close
And it rolls off the tongue
ALMOST
The world expects the pose
Perfectly natural
- - - loosen up - - -
Smearing wet concrete
And swearing you'll never be
- - - caught - - -
At your weakest, etched in stone
And we're frozen here, peeking
ALMOST, sweet talk, CAFFEINE
Make contact
Up to my neck
I confess in quicksand
"But it's so easy for you"
"There's always one thing"
"Do you have something to tell me?"
"Say something"
"Anything"
I'm warning you
I'm warning you
I'm fucking you
I'm warning you
"Relax"
"It's just a phase"
"You'll grow out of it"
Believe anything anyone ever tells you
It's not funny anymore
It's thing you hate the most
The thing you hate the mostThe thing you hate ALMOST

[Fordítsd, ha akarod :) ]